<< Vissza

A legtöbb kórokozó cseppfertőzéssel, azaz a belélegzett levegő útján jut a szervezetünkbe.

A mandulák immunrendszerünk fontos részei, melyek az első védelmi vonalat képezik a kórokozók leküzdésében, ám viszonylag gyakori betegségük a mandulagyulladás.

A mandulagyulladás oka

A torokgyulladás a garatnyálkahártya gyulladása, melyet nagyon sok kórokozó okozhat. Az esetek zömében vírus áll a háttérben, amit antibiotikummal gyógyítani nem tudunk. Ilyenkor a teendő csupán a láz-, és fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés és a folyadékpótlás.

A vírusos eredetű gyulladások pár napon belül többnyire maguktól is gyógyulásnak indulnak, így nem is igényelnek különösebb kezelést.

A mandulagyulladás ezzel szemben a torokmandulák gyulladása. Hátterében általában Streptococcus baktérium eredetű fertőzés áll. Gyermekeknél jellemző tünet, hogy nem hajlandóak enni, torokfájásra panaszkodnak.

A fájdalom gyakran kisugárzik a fülbe. Jellemző még a láz, a rossz közérzet, fejfájás és hányás.

Bakteriális eredetű fertőzés ellen az orvos antibiotikumot ír fel, melyet az előírt adagban kell szedni, és annyi ideig, amíg az orvos javasolta, az esetleges szövődmények elkerülése érdekében.

Tüszős mandulagyulladás esetén az antibiotikum mellett is 5-7 napig tarthat a lázas állapot. Különböző helyi fájdalomcsillapítókat tartalmazó tabletták szopogatása, langyos folyadék, ágynyugalom enyhítheti a panaszokat.

Folyadékpótlás mandulagyulladás esetén

A torok- és mandulagyulladás kezelésében egyaránt fontos a folyadékpótlásról gondoskodunk.

A mézzel ízesített gyógyteák fogyasztásával a köhögést és a gyulladást is csillapíthatjuk. A tea lehet kamilla, hársfa, kakukkfű, zsálya.

A nyákképző hatású italokat, ételeket (mint a tejtermékek, a dió, a banán) ilyenkor érdemes kihagyni az étrendből!

A mandulagyulladás végső kezelése: a műtét

A mandulák különösen az első életévek során nagyon lényegesek az immunrendszer számára. Az orr és torokmandulák olyan védőanyagokat termelnek, melyek felveszik a harcot a kórokozókkal szemben. A harc közben azonban a mandulák is begyulladhatnak.

Ha pedig a fertőzések nagy gyakorisággal követik egymást, előfordulhat, hogy létrejön egy folytonos duzzadt, krónikus mandulagyulladás alakul ki.

A mandulákat azonban pusztán azért, mert megduzzadtak, még nem kell eltávolítani.

A mandulaműtét elbírálása mindig egyedi és a szakorvos, néha több szakma közös döntésén alapul. Az orr-, illetve garatmandulák kivételének szükségességét pontos szabályok írják elő.

3 éves kor után rendszerint a következő esetekben javasolható a műtét elvégzése:

Tüszős mandulagyulladás

A klasszikus tüszős mandulagyulladás a várandósság időszakából, magzati korból származó anyai védettség miatt 3 éves kor alatt gyakorlatilag nem fordul elő. Ezt a jól körülhatárolt kórképet egy Streptococcus törzsbéli baktérium okozza, és megfelelő antibiotikumra jól gyógyul.

Problémát az jelent, ha ezek a fertőzések egy éven belül többször, 4-5 alkalommal ismétlődnek és magas lázzal járnak.

Tályog

Tüszős mandulagyulladás szövődményeként a mandula körül tályog alakulhat ki. A duzzanat oly mértékű lehet, hogy a beteg képtelen nyelni, szájzára alakul ki. Heves, féloldali, fülbe sugárzó fájdalom jelentkezik.

A rendkívül veszélyes kórkép mindenképpen kórházi kezelést igényel. A műtét elvégzésére a tályog lezajlása után van lehetőség.

Veszélyes szövődmények

A műtét különösen indokolt lehet, ha a mandulagyulladás következtében másodlagos betegségek lépnek fel. Ezek kialakulhatnak a bőr, az ízületek, a vese és a szív területén is.

Ilyen esetekben, ha a mandula gócként szerepel, eltávolítása megszünteti a szövődményes panaszokat is.

Orrmandula nagyobbodás

Kisgyermekkorban a szűk felső légutak átmérőjét már az orrmandula enyhe fokú megnagyobbodása is jelentősen csökkentheti.

A gyerekeknél ilyen esetekben akadályozottá válik az orrlégzés és a fül dobüregének szellőzése, melynek következtében krónikus fülgyulladás is kialakulhat.

Súlyosabb esetekben a megnagyobbodás olyan mértékű lehet, hogy éjszakai légzéskimaradást és ezzel oxigénhiányos állapotot idéz elő. Ez utóbbi kialakulásában azonban sokszor a megnagyobbodott torokmandula áll. Az éjszakai légzéskimaradások jól vizsgálhatók korszerű alváslaborokban.

Amennyiben az eredmény indokolja, szükségessé válhat a megnagyobbodott torokmandula kivétele.